A Kempo története
A kempo történetének legmélyebb gyökerei az ókori Indiába nyúlnak vissza, ahonnan a történelmi feljegyzések és legendák szerint Bodhidharma (Kínában Ta Mo, Japánban Daruma) buddhista szerzetes az időszámításunk szerinti 6. század környékén elindult, hogy a spiritualitás tanait terjessze. Hosszú és veszélyes vándorlása végén a kínai Honan tartományban található, azóta misztikussá vált Shaolin templomban telepedett le, ahol megdöbbenve tapasztalta, hogy az ott élő szerzetesek a végtelenített, mozdulatlan meditációk miatt fizikailag teljesen elkorcsosultak, legyengültek, és képtelenek voltak megvédeni magukat a kolostort rendszeresen sanyargató és kifosztó banditákkal szemben. Hogy visszaadja a test és a szellem megbomlott egyensúlyát, Bodhidharma kifejlesztett egy 18 mozdulatból álló, az indiai jóga elemeit, a tudatos légzéstechnikákat és az ősi indiai harcművészetet (a Kalaripayattu-t) ötvöző rendszert, a Lohan 18 keze néven, amely megalapozta a legendás Shaolin Kung-fu kialakulását. Az évszázadok során ezek a technikák a természet és a különböző állatok – mint a tigris, a daru, a sárkány, a kígyó és a leopárd – mozgásának megfigyelésével finomodtak tovább, és egy rendkívül komplex, pusztakezes harci rendszerré álltak össze, amelyet Kínában Chuan Fa-nak, azaz az „Ököl Törvényének” neveztek.
Bodhidharma és a Shaolin templom
A 17-18. században, a mandzsu Qing (Csing) dinasztia idején a császár és a kormányzat egyre gyanakvóbbá vált a Shaolin szerzetesekkel szemben. Úgy vélték, hogy a templom a mandzsu-ellenes lázadók és szabadságharcosok titkos menedékhelye és kiképzőközpontja. A hadsereg végül megtámadta, felgyújtotta és a földdel tette egyenlővé a kolostort. A mészárlást csak maroknyi szerzetes élte túl (a legenda szerint az Öt Öreg). A túlélő mesterek szétszóródtak egész Dél-Kínában és Délkelet-Ázsiában. Titkos társaságokba (pl. Triádok, amelyek ekkor még hazafias mozgalmak voltak) tömörültek, és a túlélés érdekében elkezdték tömegeknek tanítani a harcművészetet, hogy kiképezzék a népet a hódítók ellen. Ekkor jöttek létre a ma ismert leghíresebb déli kung-fu és kempo stílusok (mint a Wing Chun, a Hung Gar vagy a Choy Li Fut). Ez az áramlat idővel elérte Okinawát is, ahol a kínai mesterek közvetlenül átadták a Chuan Fa-t a helyi lakosoknak, akik a japán hódítók miatt kénytelenek voltak a kínai módszereket titokban összeolvasztani a saját, rendkívül kemény, pusztakezes harci rendszerükkel, amelyet egyszerűen csak Te-nek, azaz „Kéznek” neveztek. Ebből a kényszerű fúzióból született meg a Tode (Kínai Kéz) rendszere, amely a karate közvetlen előfutáraként vonult be a történelembe.
Okinawa
A hódítók által a Chuan Fa (japánul: kempo) elvei közvetlenül a szárazföldre is eljutottak, ahol egy teljesen más típusú de ugyanolyan mély evolúción mentek keresztül. A neves és nagy tiszteletben álló Yoshida szamuráj klán tagjai tanulmányozni kezdték ezeket a kínai módszereket, és felismerték azok pusztító hatékonyságát. Ahelyett azonban, hogy tisztán átvették volna a mozgásformákat, a kínai ökölcsapásokat és rugalmas elhajlásokat mesterien beépítették a saját, meglévő szamuráj harcrendszerükbe. Ebből az ötvözetből hozták létre a családi titokként őrzött Kosho Ryu Kempót. Ez az irányzat szakított az okinawai vonal nyers, merev blokkolásaival: a hangsúlyt a kifinomult ízületi feszítésekre, a test egyensúlyát megbontó dobásokra, a létfontosságú anatómiai pontok (kyusho) támadására, valamint a mély, belső egyensúlyt adó zen buddhista filozófiára helyezte. Így a kempo ezen a két párhuzamos vágányon haladva egyszerre vált az okinawai szigeteken a fegyvertelenek végső, kemény pajzsává, a japán szárazföldön pedig a szamuráj elit egyik legtitkosabb, legkifinomultabb harci művészetévé.
Szamurájok és a kempo
A stílus igazi, modernkori evolúciója és nyugati robbanása azonban a 20. századi Hawaii-szigeteken történt meg, ahol James Mitose, a Kosho Ryu irányzat örököse 1936-ban megnyitotta az első olyan hivatalos klubot, amely már a nem japán származásúak számára is nyitott volt. Az ő zseniális, félig kínai származású tanítványa, William Chow (becenevén Thunderbolt) kevesellte a tradicionális formagyakorlatokat, ezért a kapott alapokat apja dinamikus kínai kung-fu technikáival ötvözte, létrehozva a villámgyors, utcai önvédelemre fókuszáló Kenpo Karatét. Ezt a nyers, elsöprő erejű stílust Chow leghíresebb tanítványa, a modern kenpo atyjaként tisztelt Ed Parker tette világszintűvé, aki szakított a merev ázsiai dogmákkal, és a mozgást a modern fizika, a biomechanika és a geometria törvényeire alapozva teljesen újragondolta. Parker rendszere, az American Kenpo – amely olyan ikonikus alakokat is vonzott, mint Elvis Presley vagy Bruce Lee – a folyamatos, láncszerűen egymásra épülő ütéssorozatokról és a könyörtelen hatékonyságáról vált híressé. Így vált a kempo az idők során egyfajta ősi MMA-vá, egy olyan univerzális és folyamatosan változó rendszerré, amely nem ragadt le egyetlen harci távolságnál sem, hanem a box ütéseit, a karate rúgásait, a kung-fu folyamatosságát, valamint a jiu-jitsu dobásait és földharcelemeit ötvözve a világ egyik legpraktikusabb és leginkább alkalmazkodóképes önvédelmi művészetévé nőtte ki magát.