KEMPO = Az Önvédelem művészete
A szó jelentése az Ököl Törvénye
Mottónk: Stílus, amiről nem beszélni kell, hanem azt csinálni.
Leírás:
A kempo technikák, mozdulatsorok a világ más-más szegleteiben különbözőek lehetnek aszerint, hogy ki tanítja. Minden mester rá jellemzően átdolgozza őket, picit módosít azokon a technikákon, amit megtanult. A mozdulatok így személyre szabottak. Magasságtól, súlytól, alkattól és nemtől függően más-más megoldásokat ajánlatos gyakorolni, fejleszteni. A kempo olyan stílus, amely kreativitást igényel, fejleszti a mozgás koordinációt és gondolkozni is tanít.
Történelem:
A kempo gyökerei az i.sz. 500-as évekbe nyúlnak vissza.
Bodhidarma i.sz. 520 körül Kínába érve a Honan tartományban lévő shaolin templomban talált rá Buddha “nyomaira”, ahol innentől kezdve kilenc éven át meditált.
A Sui és a Ming időszak közötti 800 év alatt számos shaolin szerzetes vándorolt Japánon és Okinaván keresztül, terjesztve a Chuan Fa-t, az Ököl törvényét, japánul a Kempo-t. A 17. század elején a Kumamoto család kezdte el rendszerezni a Kempo elveit, melynek eredményeként egyre inkább japánosodott, és fejlődött végső formájára a Kosho ryu Kempo, melyből a mai modern kempo stílusok származnak.
Mára már számtalan ágat különböztetünk meg. Főbb irányzatok: a lágy mozdulatokat tükröző kínai kempo iskolák, a tradicionális mély állású japán kempo karate iskolák, illetve a feszítéseket, dobásokat előnyben részesítő Kempo Jitsu iskolát.
Magyarországon a 70-es évek közepén indult hódító útjára a KEMPO.